ARTjáró
VENDÉGKÖNYV
Üzenj az alkotónak vagy mond el neked mennyire tetszett a kiállítás! Minden galériában és tárlaton van egy vendégkönyv, amibe jókívánságaidat, érzéseidet leírhatod a kiállítással kapcsolatban. Itt is van erre lehetőség, online! Várjuk az üzeneteket! Görgess lejjebb és ismerd meg az alkotót!
Jankó Ádám
A rajz, vagy az alkotás bármely formája teljesen váratlanul, ösztönösen mutatkozott meg nálam kiskorom óta. Az ösztönösséget abszolút nem "önmagasztalóan" értem...
Kiskoromban állítólag utáltam rajzolni, majd az általános iskola kezdetekor kattant be nálam, hogy tetszik az az érzés amikor papírra kerül az, ami a fejemben van. Az általános iskolától kezdve, az középiskolás időszakom közepéig - azon kívül, hogy rajzórákon kicsivel többet adtam bele az adott feladatba, mint amennyit mondjuk átlagosan egy rajzolással szemben közömbös diák - semmilyen különösebb tudatosság nem jelentkezett bennem a téma iránt. Akkoriban a zene és a fotózás érdekelt, de utóbbi kettő is csak amolyan jóleső időtöltésként.
Az érettségi évében ugrott be újra a rajzolás, és az, hogy milyen jó lenne komolyan foglalkozni ezzel az egésszel és, hogy ez logikus döntés lehet a továbbtanulást tekintve is, hisz ez mondhatni: jól megy nekem...
A legnagyobb biztossággal a Szegedi Tudományegyetem képi ábrázolás szakát jelöltem meg első helyen, majd a gyakorlati felvételire érkezve jártam először Szegeden. A rajzzal szembeni szegényes tudatosságomnak megfelelve, sikeresen a portfólióm nélkül érkeztem a helyszínre, ami - mint akkor kiderült -, egyik fő eleme lett volna a vizsganapnak (de én ezt a részt valahogy átugrottam az egyetem tájékoztató levelében). Kudarcba fulladt a nap, egy feladatban sem teljesítettem jól.
Média szakon tanultam végül, majd azt befejezve újra próbálkoztam az SZTE képi ábrázolás szakának gyakorlati felvételién. Az előzményekből semmit sem tanulva, bármi fajta gyakorlás nélkül, de már a porfólió mappámmal a kezemben érkeztem a felvételire. Gondoltam magamban, ez most rendben lesz, majd erős 15 perc után kiderült, hogy nem fizettem be az egyetemtől csekk formájában kapott felvételi díjat. A felvételi elkezdődött, én pedig megsemmisülve indultam postát keresni a városban, a csekk befizetéséhez. Nem vettek fel.
Más szakon tanultam tovább, két évre elengedtem a rajz minden formáját, majd képbe került a digitális grafika, ami újabb lendületet adott. Elkezdtem a múltbéli hozzáállásomhoz képest más irányba, - ekkor már tudatosan -, póló mintákban, plakátokban gondolkodni. Nagyjából egy éve alakult ki egy stílusnak nevezhető irány a fejemben, ami azóta meghatározza a képeim felépítését.
Most 25 éves vagyok, Szegeden élek, a rajz egy meghatározó, de még mindig "csak" szabadidős periódusa a hétköznapjaimnak.
Itt találod a kiállítást
AJÁNLÓ
Balogh Attila - kulturális referens
A fekete-fehér kontrasztok és a szürke árnyalatainak játéka , valamint az illusztrációkból áradó gondolatiság teszi egészen érdekessé a képeket.
Ádámmal egy Facebook csoportban ismerkedtem meg. Tulajdonképpen láttam egy munkáját, amit egy nagy ívű művészeti pályázatra készített és be is választották a legjobbak közé. Azonnal megragadt a stílusa és felvettem vele a kapcsolatot. Annyit kérdeztem tőle, hogy van e ebből a munkájából több? Azt felelte, hogy nem igazán. És ha szeretnék kiállítani 12 versillusztrációt egy aluljáróban, ahhoz mit szólna? Azt mondta, hogy fantasztikus lenne... azóta rengeteget dolgoztunk - vagyis inkább ő dolgozott - annak érdekében, hogy az ácsi ARTjáró falaira felkerülhessenek ezek a nagyszerű alkotások.
Nemrég volt a költészet napja, így kicsit még visszatekintünk az áprilisra, azonban a versbe illő gondolatokat ezúttal dalokban találtuk meg. A dalszövegekből kiragadt részletek, impulzusok pedig Ádám kezét vezették a digitális rajztáblán, ugyanis bár a képek digitális technikával készültek, minden szabad kézzel rajzolt. Még a betűket is saját kézzel írta fel az alkotó a digitális vászonra. A fekete-fehér kontrasztok és a szürke árnyalatainak játéka, valamint az illusztrációkból áradó gondolatiság teszi egészen érdekessé a képeket.
Nem csak a szemnek, a fülnek is...
Persze rátettünk egy lapáttal, mert a kiállítás nem csak megtekinthető, de ugyanakkor meg is hallgatható. A képek alján mindenki talál egy QR-kódot, aminek segítségével meghallgathatja az adott dalt.
Meleg szívvel ajánlom mindenkinek figyelmébe ezt a különleges tárlatot. és kérek mindenkit, hogy ha teheti, írjon pár sort a digitális vendégkönyvbe is.
Ádámnak pedig ezúton is szeretném megköszönni a lelkiismeretes munkáját és a zseniális képeket. Köszönjük, hogy Ácson mutathatjuk be elsőként ezeket az alkotásokat. Azért mondom, hogy elsőként, mert további terveink is vannak, de erről talán majd később...